Eddig jobbára a Fidesz-nyelv kulcsszavairól írtunk. A tartalom e szavak mögött lehetne szép és jó is, de úgy építették föl hozzájuk a mesét, hogy jellemzően negatív érzelmeket keltsenek: idegengyűlöletet, félelmet, irigységet.
Most viszont hosszú és tekervényes mondatokon fogunk álmélkodni: vajon mi végre írnak nekünk ilyeneket? Magyar hazánkban a felnőtt emberek negyede-harmada funkcionális analfabéta, az általános iskolát most befejező gyerekeknek pedig majdnem a fele. Nem tudják értelmezni a konyhai kisgépek használati utasítását sem, nem tudnak egy hivatalos levelet megfogalmazni, az önkormányzatok, a közszolgáltatók (víz, gáz, villany) és a bankok számláit, leveleit pedig végképp nem értik. Mondjuk, olykor éppen az a cél.
Manapság nemcsak a funkcionális analfabéták száma növekszik. Már azok sem tudnak szöveget alkotni, akiknek pedig ez lenne a dolguk. Fogynak a káderek. Nemcsak egyes újságírókra gondolunk, sőt. Most inkább a törvény- és egyéb szabályalkotókra, akiknek a magyarföldi halandók számára érthetetlen mondatokat köszönhetjük. Az Élet és Irodalomban Gadó Gábor, a Népszavában pedig Ferincz Jenő szokta kipécézni és -vesézni a pontatlan, sőt más törvényekkel, rendeletekkel ellentmondásba kerülő szövegeket.
A MÁV-nál azonban még vannak, akik tudnak úgy fogalmazni, hogy lehetőleg ne értsük a lényeget. És akkor lássunk példákat arra, mit szeretnének, hogy ne értsünk, mit rejtenek a szakzsargon homályába. Hadházy Ákos egyik adatkérésére ezt válaszolták:
„A beruházás végső állapotát meghatározó kiviteli tervekkel és terv dokumentumokkal kapcsolatos adatokba történő betekintés, illetve azok kiadása a MÁV Zrt. feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen a pálya működtetéssel kapcsolatos álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné.” (A parlamenti képviselő arra volt kíváncsi, hogy tényleg használt sínekből építik-e Kelebia felé a vasútvonalat.)
Kacifántosan még tudnak fogalmazni, de helyesen írni már nem mindig sikerül: a ’terv dokumentumokkal’ egybe írandó. Amúgy a mondat ezt jelenti: ha megismered a terveinket, belepofázhatsz a dolgainkba, és emiatt nem csinálhatunk azt, amit akarunk.
A MÁV idézett állásfoglalásának van jogi alapja: az Infotörvény (2011. évi CXII. t.) szerint az adatkiadást meg lehet tagadni, ha az adat egy jövőbeli döntés megalapozásául szolgálhat. Csodáljuk, ámde nem szeretjük a törvényalkotó előrelátását: tudta, hogy a nép kíváncsi lesz arra, hogy fura urai mit művelnek vele. A MÁV szövegéből megállapíthatjuk, hogy neki ez a kíváncsiskodás (részemről mondjunk inkább demokráciát) nincs ínyére. Ja, és észre tetszettek venni, hogy ez a válasz egy beismerő vallomás volt? Azért nem árulják el, hogy használt sínekből építenek vasutat, mert egy jövőbeli döntéssel ezután is így fogják csinálni.
Másik példa ‒ Hadházy Ákos ismertette a MÁV válaszát a mátészalkai civilek közérdekű adatigénylésére:
„a MÁV Zrt. álláspontja szerint a kért adatok pályaszakaszokra vonatkozó diagnosztikai adatok kiadása a MÁV Zrt. feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen a pályaműködtetéssel kapcsolatos álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné.” Ebbe is becsúszott egy baki: a ’kért adatok’ szókapcsolat fölösleges a szövegben.
Még ugyanabból a válaszból:
„Az adatok kiadása a vasúti pályahálózat működtető által meghatározott közlekedési és biztonsági feltételek biztosíthatóságát veszélyeztethetné. Mindezeken túlmenően az egyes pályaszakaszokon a vasúti pályát érintő illetéktelen, külső beavatkozásokhoz információt szolgáltatva a vasúti közlekedés biztonsági kockázatait növelhetné.” (A kérdezők azt szerették volna megtudni, hogy valóban életveszélyesen leromlott-e a Debrecen‒Mátészalka vasútvonal állapota.)