Parászka Boróka szavaival búcsúzunk.
Ma, amikor a jogállam, alkotmányos demokrácia felszámolására számtalan befejezett vagy majdnem befejezett kísérletet látunk Budapesttől Moszkváig, Újdelhitől Jeruzsálemig különös fontosságot kap Sólyom László személye, öröksége. Ő az, akit hívei a magyar alkotmányos demokrácia utolsó őreként tartanak számon. Kritikusai szerint pont ő volt az, aki az utolsó utáni esélyt elszalasztotta. Bármelyik verziót is fogadjuk el, tény, hogy ő volt Magyarország utolsó olyan köztársasági elnöke, aki az alkotmányosságért, az alkotmányosság nevében látta el hivatalát.
A polgári konzervatív körök fontos személyiségként tisztelték, támogatták. Majd amikor a magát polgári konzervatívnak mondó kormány hivatalba lépett és megszületett a NER Sólyom Lászlónak mennie kellett. Vele tulajdonképpen a polgári konzervatívok is mentek, partvonalra szorultak, bár ezt a tízes évek elején még nem lehetett világosan látni. Legkevésbé az érintettek látták.
Sólyom László óta nincs hitele a magyar köztársasági elnököknek, nincs mögöttük társadalmi konszenzus és elismerés. A romlási folyamat gyors volt, de szerteágazó. A már megtörtént károkozást nem lehet meg nem történté tenni. Az előttünk állót viszont még meg lehet előzni. Ha van jogtudatosság.