2015-ben az Európai Unió 1 millió 830 ezer illegális határátlépést regisztrált a külső határain. Januárban Orbán Viktor még gazdasági bevándorlóknak nevezte az érkezőket, és még csak azt tudta, hogy nem akarja őket ‒ „amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország”. Főleg a Közel- és Közép-Kelet egyes országainak gazdasági-politikai zűrzavara miatt érkeztek a határainkra, de jöttek Afrikából is, jellemzően szintén káoszba fulladt országokból. Ezen országok válságba fordulásának egyik oka a kezelhetetlen népességrobbanás volt.
A Tarlós István vezette Budapest először operatív intézkedésekkel próbálta kezelni a helyzetet. Aztán súgtak nekik: hagyják abba az erőlködést. „A kormány propagandaosztálya közben ugyanis rájött, hogy milyen remekül lehet hasznosítani a helyzetet, hogy azonosulásra késztessék a választókat. Ha gyűlöletet és félelmet keltenek az idegenek iránt, akkor a kormány megmentőként tűnhet fel.” (Földes András, Mérce) A Keleti pályaudvaron és környékén rekedt menekülteket a Fidesz-kormány és Budapest fideszes önkormányzata cserben hagyta. Az egyszerű járókelők segítettek nekik ezzel-azzal. Aztán kiépült és egyre profibbá vált a civil segítség: élelmiszert, pelenkát osztogattak, a környékbeli üzletekben lehetett telefont tölteni, és lett orvosi segítség is. Magyarország kormánya viszont továbbra sem akart segíteni. Felismerte, hogy a feszültség fokozása politikai haszonnal kecsegtet. A sorsukra hagyott menekültek elindultak gyalog a nyugati határ felé. A menet képeit látva, mindenki elszörnyedt ‒ ki ezért, ki azért. Aztán buszra és vonatra rakták őket, mert akadt egy ország és egy politikus, aki nem nézhette tovább a magyar kormány cinikus és embertelen eljárását. Németország, Angela Merkel kancellár befogadta a menekülteket.
Miután megszabadultak szerencsétlenektől, felpörgött a Fidesz propagandagépezete. Gyorsan rárepültek a sztorira egy nemzeti konzultációnak nevezett néphergelő akcióval. Melyben a „megélhetési bevándorlók”-kal együtt a Brüsszel néven démonizált Európai Unió is ellenségünk lett: „Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?” (Ugyanez másképp: https://www.nyest.hu/renhirek/nemzeti-konzultacio-a-bevandorlasrol-es-a-terrorizmusrol-a-szvatopluk-valtozat).
Később a propagandasajtóban a menekültekből migránsok lettek. A mindenkiben ott bujkáló félelmet az idegenektől idegengyűlöletté fokozták a menekültek migránssá bélyegzésével. Ezt a mételyező szóhasználatot átvették az ellenzéki pártok és a független sajtó is. Vajon miért? A finnugor eredetű menekült szóval szemben a migráns a magyar fül számára ugyanolyan idegen hangzású, negatív érzelmeket kiváltó szó, mint a Brüsszel. A migránsok és Brüsszel ‒ még 2023-ban is ebből merít ‒ konzultál/gyűlölködik ‒ az Orbán-kormány („Brüsszel Magyarországon is migránsgettókat akar létrehozni.” ‒ nem mellesleg a gettó történelmileg is rettenetes hangzású szó).
A következő részben azt járjuk körül, hogy ki mindenki lett migráns a Fidesz-szómágiában.