Megint tanultunk egy illemszabályt: a magyar nép megválasztott parlamenti képviselőjeként nem kell néma felállással megemlékeznünk elhunyt soviniszta politikusokról/közszereplőkről. A nép egyszerű fiaként ezután igyekszünk országnagyjainkhoz igazodni: ha majd meghalnak a bitangok, mi sem állunk föl holmi gyüttment sovinisztáknak. Na jó, de kik ők, kik a soviniszták? A Cogniard-testvérek egyik vidám színdarabjában (vaudeville-jében) szerepel Nicolas Chauvin, minden soviniszták őse, lévén, hogy ő a sovinizmus névadója. Tudománya abban állt, hogy rajongásig szerette vezérét, Napóleont. Hibáival együtt. Amely hibák szerinte nem is hibák voltak, hanem és sőt tökéletes és zseniális ötletek, tettek, kijelentések, hadmozdulatok stb., szóval minden és minden. A vezér maga volt a tökéletesség. Ezek szerint máris tudjuk: minden fideszes soviniszta? Avagy megengedjük, hogy nem mindenki, csak a főgonoszok? Elvégre maga Nicolas Chauvin is csak a nép egyszerű, megtévedt fia volt. Várjunk még a soviniszta jelző kiosztásával. A Cogniard-testvérek nevezett színművének címe La Cocarde tricolore, lefordítva: nemzetiszínű kokárda. Hoppá, ezek szerint, aki kokárdát hord, az soviniszta? És a 48-as márciusi ifjak? Nem lehet, hogy ők csak nacionalisták voltak? A kettő között van különbség. Értelmező szótárak szerint a nacionalista kevésbé kártékony, mint a soviniszta. A nacionalista úgy szereti-védi hazáját és népét, hogy közben nem acsarkodik más népekre és országokra. Bezzeg a soviniszta! Ő saját felsőbbrendűségét hirdeti, ellenséget keres, akit gyűlölhet, lenézhet, kigúnyolhat, és ha teheti, el is pusztítja őt. No de mi van akkor, ha valaki vagy valakik saját népük ellen acsarkodnak? Addig stimmel, hogy felsőbbrendűeknek gondolják magukat, ellenségük életére törnek, de ha nemzetük másik felének életére törnek, akkor ők úgy soviniszták, hogy közben nem nacionalisták. Hát akkor mifélék? Talán kozmopoliták? A kozmopoliták azonban nem népben és nemzetben gondolkodnak, hanem a fejükben, ezért egész világunk sorsára vetik vigyázó szemüket. Hozzájuk képest országunk jelenlegi vezetői mégis inkább soviniszták, csak éppen saját nemezetüket is pusztító soviniszták.
Ha szép hazánkban barangolva betévedünk a lakitelki/lakiteleki Hungarikum Ligetbe, és ott a Hungarikum Kiállítóházba, akkor erősen zavarba jövünk. Vajon miért hungarikum a szláv szóval pálinkának nevezett lassan ölő méreg és az erdélyi szászok találmánya, a kürtős kalács? Ezek eltulajdonítása nem felsőbbrendűségünk hirdetése a szomszédos, egykor hazánkbéli népek felett, ez nem a sovinizmus klasszikus példája? Avagy csak ártatlan nacionalizmus? Ugyanott, egy kilátóhelyről lepillantva az egykori Nagy-Magyarország területi határait látjuk földbe ásott fatuskókból kirakva. Ártatlan nacionalista nosztalgia, gondolnánk. Igen ám, de ha a fatuskó Nagy-Magyarország felől Etelköz irányába tekintünk, akkor a Hungarikum Ligetben egy minigolf-pályát látunk, Jobbra, Levédia irányából pedig egy footgolf-pálya sejlik föl. Gondolnánk, csakis a kozmopolitizmus settenkedő ötödik hadoszlopaként férkőzhettek ezek a nemzetidegen sportpályák a hungarikumok közé. Hacsak… Hacsak nem kalandozó soviniszta őseink találták fel ezeket a sportokat is, midőn ellenségeik levágott fejeivel játszottak. Úgy még csak-csak értenénk, hogyan is kerültek szent ligetünk közepibe.
A napokban nemcsak Lakitelken jártunk, hanem a Deményfalvi-völgyben is (Demänovská dolina, Szlovákia). Onnan visznek föl a kabinos felvonók a Chopok sípályáira. Az egyik kabin ablakára valaki egy Orbán Viktort ábrázoló matricát ragasztott. Felirata szerint a nevezett illető Európa vezetője (Leader of Europe). Aha… Nicolas Chauvin rajongott így Napóleonért. Valószínűleg az ő szelleme matricázott, mert épeszű ember nem csinál ilyet. Ez maga a kimaxolt sovinizmus.