Nap mint nap ugyanabból a faluból, ugyanazzal a zónázó vonattal, ugyanarra a pályaudvarra érkezem a városba, mint az egykori novellista, tárcaíró (iskolatársam, apám tanítványa). Szembejönnek, ülnek, állnak, fekszenek az aluljáró kövén ugyanazok az arcok. A fiatalasszony, aki a kezében tartott tábla szerint a gyerekeinek kéreget, és láthatóan szégyelli magát, halkan köszöni meg az adományt. Pedig a szégyen nem az övé, hanem a várbeli palotákban lakó úrhatnám polgártársaié. Van, aki rongyokba burkolva térdel, nem néz fel, fejét a kövezethez szorítja. Aluljáró-zenészek is kedvelik ezt a forgalmas helyet, no meg az a bácsika, aki talán zenélni sem tud, csak egy hangszert rak maga elé, úgy gyűjti az alamizsnát. Ott lent, a föld alatt töltik napjaikat gyanúsan csillogó szemű, izgága, kötözködő fiatalemberek is, akik kevésbé finoman gyűjtik a napi adagra valót.
Végre kijutsz a felszínre, beszívod a friss levegőt, és felszállsz a villamosra. Az ismerősök kísérnek tovább: az alacsony emberke, aki politikai hittérítő üzemmódban kéreget, és bárkivel szívesen összekap, hogy ordibálhasson egy kicsit, az Isten nevében kéregető bácsika és az alkoholtól felpuffadt arcú beszédhibás nő. A villamoson olyan szánni való emberek is vannak akik nem kéregetnek, csak utazgatnak. Borzasztó szaguk miatt menekül a közelükből mindenki.
Elintézed a dolgodat, elindulsz vissza a pályaudvarra, menekülsz haza. A villamoson erősen szorítod a táskádat, a közelben gyanús fiatalemberek kiabálnak ‒ vagy csak beszélgetnek? A pályaudvar előtt leszállsz a villamosról. Szokott helyén ül a virágárus mamóka. Megszólít:
‒ Fiatalember, kiöntené ezt a fa tövébe? ‒ és egy papírpoharat nyújt feléd.
Örülsz a bizalomnak. Nemcsak ebben a városban, külföldön több helyen is előfordult már, hogy helybelinek néztek, és megkérdezték, mi merre és hogyan. Kiöntöd a fa tövébe (szívesen, máskor is), és beszédbe elegyedsz:
‒ A pohárba tetszett pisilni?
‒ Igen, hát nem hagyhatom itt a boltot.
The business must go on…
„[…] mi most az új magyar föllendülés korában élünk itt, Hunniában.” (Ady)