Isten, álld meg a magyart. Így jelent meg a magyar kultúra tiszteletére a Magyarságkutató Intézet honlapján a Himnusz első sora. A Gulyáságyú Média észlelte a helyesírási hibát. A kínos bakiról szóló hírt több független hírportál is átvette.
A hibát áldd meg nevetés nélkül. Ezt meg mi írtuk helytelenül. Észrevettétek?
A helyes változatok: Isten, áldd meg a magyart ‒ a hibát álld meg nevetés nélkül. A Magyar Nemzeti Szövegtár nevű adatbázis több mint egymilliárd szót tartalmaz. Segítségével különféle nyelvi finomságokra kereshetünk rá. Például arra, hogy a Magyarságkutató által állami szintre emelt félreírás mennyire ragályos. Az „álld meg” szókapcsolatra 32 találatot ad. Ezek elsöprő többsége a Magyarságkutató féle tévedést tartalmazza, vagyis az „áldd meg” írásmód helyett követték el, nyolcan éppen a Himnusz első sorát idézve. A Szövegtár ezen példáit jellemzően a közösségi médiából gyűjtötték be. És akik az „álld meg” alakot helyesen használták: Esterházy Péter (Fel brigád, rajta álld meg a helyed!), Moldova György (az Isten szerelmére, álld meg, hogy ne beszélj…, Bármilyen nehéz is, álld meg, hogy a titkárnővel…), Illyés Gyula ([…] előbb azzal álld meg a versenyt…), és az egyik névtelen facebookozó (De itt a jelvényem és a pisztolyom, álld meg te a helyed az utcán.). E példákból kiviláglik az „álld meg” szókapcsolat helyes használata. Az „álld meg a helyed” szókapcsolat (lásd Esterházynál és a névtelen facebookozónál) kijelentő módú változata a „megállja a helyét”. Ez 2526 találattal szerepel a Magyar Nemzeti Szövegtárban.
Van mentségük azoknak, akik összekeverik az áld és az áll ige egyik felszólító módú alakját (áldd és álld), mivel kiejtésük lényegében azonos. Az álld alakból nehéz kihallani a hosszan ejtett ’l’ hangot, a ’d’ hang pedig mindkettőben egyformán ejthető csak ki.
No de a Magyarságkutató! Ott sem tudnak helyesen magyarul írni? Pedig az lenne az egyik dolguk. Már korábban is elkövettek egy merényletet a tudományos korrektség ellen a pozsonyi csatáról készített animációs filmjükkel, és a hunokkal való rokonságunk ügyében is vesztésre állnak. Úgy tűnik, hogy nevükben csak a magyarság stimmel, a kutatás és a tudomány jelenleg házon kívül van. A HVG legfrissebb cikke szerint „A sorozatos botrányok után új pályára állítaná a Magyarságkutató Intézetet Kásler Miklós főigazgató”. És valóban nagy a mozgás: új a tudományos főigazgató-helyettes, új igazgatója van a Történeti, a Régészeti, az Eszmetörténeti és az Archeogenetikai Kutatóközpontnak, a Nyelvtervezési Kutatóközpont igazgatását pedig álláshalmozóként viszi tovább a Klasszika-filológiai kutatóközpont igazgatója. Csak a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója ül még a helyén. A nevezett személy nyelvészkörökben két dologról híres. Egyrészt szakmai jelentéktelenségéről, melyet feltétlen Fidesz-hűségével kompenzál, másrészt pedig azon leveléről, melyben egyik kollégáját Bayer Zsolt módjára lepatkányozta. Elsőként kellett volna észrevegye a honlapon elkövetett Himnusz elleni merénylet. Magyarságkutatás, hol késel az éji homályban?