Magyarországot igazi hősök vezetik. Naponta hoznak áldozatot értünk ‒ a magyar emberekért, a magyar családokért, a magyar családok rezsijéért. Büszkén hirdetik: miként a spártaiak, „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. Persze, ők ezt okosba csinálják. Országnagyjaink úgy védik meg kincses Magyarországot, hogy közben életben maradnak, és a kincset is zsebre vágják. Ezt meg hogy? Óvodás bajkeverők módjára kiabálnak: a Levente elvette az autómat!, a Luca elvette a macimat! Ebből persze egy szó sem igaz. Ellenségeket kreálnak, hogy hős védőkké lehessenek. Sok helyen, sokszor elmondják, leírják, hogy sötét erők támadják Magyarországot. És ők nemcsak minket védenek, de Európát, sőt az egész keresztény világot. Ez egyáltalán nem új propagandafogás. Évszázadok óta etetik a magyar népet ezzel a maszlaggal. Werbőczi István már az 1505-ös rákosi végzésbe belefogalmazta: „mi sem engedhetjük, hogy országunk, mely a kereszténységet, várfoka és vértje gyanánt, mindenkor a maga és övéi bő vérehullásával védelmezte, másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen”. Werbőczy annyira nem engedte, hogy „országunk másoknál alábbvaló legyen”, hogy 1541-ben a török szultántól elfogadta Buda meghódolt keresztényei bírájának stallumát. Így lesznek a haza védelmét hirdetőkből a haza árulói.
A kulcsszó a védelem. Álságos szó, habár nem tehet arról, hogy kihasználják. Először volt az árvízvédelem. Már megszoktuk, noha nyelvérzékünk néha felhorgad: miért védjük az árvizet? A helyesírási szabályzat 111. pontja szerint: „Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető.” És az egyik példa éppen az árvízvédelem (= árvíz elleni védelem). Ezt a szót a szocializmusból örököltük. Amely ugye ezerrel védett minket (a rothadó Nyugat ellen… is). És lőn katasztrófavédelem is az első Fidesz-kormány idején. Mely kormány szintén beleszeretett a védelem szó mágiájába. Nyelvérzékünk itt is meghökken: ez a két szó is értelmezhető birtokos jelzői szerkezetként is, de akkor ugyanúgy ellentétes jelentést kap, mint az árvízvédelem: az árvíznek a védelme, a katasztrófának a védelme. Szerencsétlen összetételek, de a védelem szó mágiája kedvéért használják. Mindenkori vezetőink megvédenek minket (csak bele ne pusztuljunk). A védelem szó hosszú futására még sokáig számíthatunk. Pártunk és kormányunk védi a magyarokat, védi a családokat, de legfőképp a rezsit. Ezek a szókapcsolatok a szemünk előtt alakulnak át birtokos jelzői szerkezetből (a magyarok védelme, a családok védelme, a rezsi védelme) olyan bonyolult kapcsolattá, mint az árvízvédelem meg a katasztrófavédelem. S lesznek ténylegesen magyarok elleni védelemmé, család elleni védelemmé, rezsi elleni védelemmé. Mai vezetőink valójában csak önmagukat védik lenézett és megvetett népük ellen. A védelem szó átalakulására minta a műemlékvédelem. Kormányunk már nem a műemlékeket védi. Anyagi és ideológiai érdekeitől vezérelve csinált belőle műemlékek elleni védelmet. Szétverte az állami műemlékvédelem szervezetét, műemlékek ezreit törölte a műemléki jegyzékből. Lebontja, avagy átépíti, meghamisítja múltunk építészeti emlékeit. Úgy támadja le az országot, hogy közben azt hirdeti, megvédi. Ki véd meg minket ezektől? Magunkra maradtunk.