A migráns-Soros-gender Bermuda-háromszögében (© Tordai Bence) hajózva a Fidesz-beszéd két örvénylő mélységét: a migránst (kétszer: 1, 2) és a Sorost már körbekerültük, most a gender következik. Mindhárom közül ez a legveszélyesebb.
És hogy értsük a Bermuda-háromszöget: a Magyar Idők és a Magyar Nemzet azon cikkeiben, amelyekben a gender szó előfordult, igen magas arányban bukkantak fel a következő kulcsszavak: migráció (45%), EU (44%), szexualitás, transzneműség (43%), Soros György (37%), kommunizmus (23%), Nyugat (16%). (A vizsgálatot Fodor Éva végezte a 2018‒2020 közti időszak három-három hónapjának cikkeit áttekintve.)
Mi az a gender?
Van egyszer a gender studies (= társadalmi nemek tudománya) és van a gender mainstreaming, vagyis a nemek közti társadalmi egyenlőség kérdésének bevonása a közbeszédbe. A gender témakörébe tartoznak a nőknek a gyermekszüléssel és gyermeknemszüléssel kapcsolatos jogai, a nemi alapú erőszak megelőzése/megszüntetése, a szexuális és nemi identitással kapcsolatos jogok kiterjesztése, valamint az ezen jogokkal kapcsolatos érzékenyítő oktatás, és mindezek tudományos kutatása.
Mióta beszélünk róla?
Az 1995-ös Nők Világkonferenciája célként deklarálta a nők és férfiak egyenlőségét mint szempontot a politikai döntésekben. Ezzel a Vatikán képviselői már akkor és ott nem értettek egyet. Nézeteit a Katolikus Egyház a Családlexikon. A családdal és az élettel kapcsolatos vitatott fogalmakról és etikai kérdésekről című művében foglalta össze (magyar kiadása: 2012). E műnek köszönhetjük a genderelmélet és a genderideológia terminusokat. A 2010-es évek elejétől kezdve a különböző országok genderellenes mozgalmai összehangolják tevékenységüket, amely így mára transznacionálissá vált. Magyarországon Kövér László egyengette az utat: „Nem akarjuk a genderőrületet. Nem akarjuk Magyarországot férfi gyűlölő nők és nőktől rettegő feminin férfiak, a gyermekekben, a családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó jövőtlenség társadalmává tenni.” (Kövér László, Fidesz kongresszus, 2015. december 13.) 2020 decemberében beleírták az Alaptörvénybe, hogy az anya nő, az apa férfi, majd következett a transzneműség és a homoszexualitás megjelenítésének tiltása a reklámokban és az iskolai oktatásban, a boltokban pedig fóliázni kell az ilyen tartalmú könyveket. 2022-ben a parlamenti választásokkal egy időben „gyermekvédelmi”, valójában homofób népszavazást tartottak, amely érvénytelen lett.
Miért jó szó a gender?
- Ideális ellenség ‒ a genderellenesség nemcsak a szélsőjobb, hanem a társadalmi közép köréből is képes híveket gyűjteni.
- Pejoratív tartalommal felruházható szó, olyan aszimmetrikus megnevezés, amit nem használunk magunkra. Ugyanez érvényes a gendernek az összetett szavak egyik elemeként való használatára is. Azon személyek és azon intézmények amelyek a gender studies és a gender mainstream egyes elemeit, valamint egészét támadják, a genderizmus, genderelmélet, genderideológia és a genderőrület szavakat megbélyegző szándékkal alkalmazzák.
- A normalitás‒abnormalitás ellentétpárban jó néhány univerzális értékkel (család, házasság, egészség, gyerekek védelme stb.) szembeállíthatók a „genderideológia” hívei.
- A gender szóval különböző társadalmi csoportok bélyegezhetők meg, ezáltal a különböző indíttatású ellenérzések egységesíthetők, egy táborba gyűjthetők.
- A gender szó sokak számára homályos tartalmú, ezzel önmagában is ellenérzéseket kelt.
- A gender szót a magyar kormánysajtó a transzszexualitás szinonimájaként használja, mellyel kiválóan lehet a népet ijesztgetni.
A fentiek következtében a gender „szimbolikus kötőanyag”. És hogy ez a jelképes csiriz hogy kenődik ránk itt, Magyarországon, arról Félix Anikó írt a Gender as symbolic glue című tanulmánykötetben (szerk. Kováts Eszter – Põim, Maari, Brüsszel‒Budapest, 2015).
Miért támadja a Fidesz a „gender”-t?
Nyilvánvaló cél a közvetlen politikai haszonszerzés: a saját szavazótábor hergelése és az ellenzék megbélyegzése. Ennél azonban mélyebb, ideológiai okok is vannak a háttérben. Egyrészt olvasható a vatikáni érvrendszer (melyet itt most nincs terünk ismertetni) átvétele is (lásd: Szilvay Gergely: A genderelmélet kritikája. Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig, Bp. 2020), azonban a „gender” ellen uszítva a Fidesz öregecske csapata egy nagy cél érdekében tör előre: ez a cél az illiberális hatalomgyakorlási technika érvényre juttatása. Érdekes módon ehhez az alapot Antonio Gramsci olasz marxista filozófus gondolataiban találták meg, ezzel is bizonyítván a szélsőbal és a szélsőjobb szoros ideológiai kapcsolatát. Cél a Gramsci-féle hegemónia megteremtése, amely hegemónia úgy működik, hogy az uralkodó csoport (lásd maffiaállam) uralmát az alávetettek önként s kéjjel fogadják el. A magyar példából látjuk, hogy ezt miként kell csinálni: ki kell sajátítani a tömegtájékoztatást, az oktatást, a kultúrát, az igazságszolgáltatást az uralkodó csoport érdekeinek kiszolgálójává kell tenni, több rétegű gazdasági klientúrát kell kiépíteni, az uralkodó csoport ellenzékét jogi és gazdasági eszközökkel el kell tiporni. A hegemónia eredményes működését a négy évenként megtartott választások igazolják.
Így jutottunk odáig, hogy Jánd polgármestere a falu határában saját akaratából kiírta a nyerő jelszót: No Migration, No Gender, No War.
És? Akkor mi a teendő? A Make Love sajnos lemaradt a szöveg elejéről.
(Felhasznált irodalom: Kováts Eszter: Genderőrületek Németországban és Magyarországon. Bp. 2022)